Wolfgang Flügel
Wolfgang Flügel 1921. július 3-án született Lipcsében. Apja a lipcsei lóversenypálya felügyelőjeként csatlakozott a nemzetiszocialista mozgalomhoz, amely kiemelten támogatta a lovassportot. Flügel már 1934. május 1-én, tehát 13 évesen kilépett az egyházból – nyilván szülei hatására. 1939. szeptember 1-én belépett az NSDAP-ba. Mint a Birodalmi Munkaszolgálat beosztottja, egy szállító alakulattal vett részt a lengyel hadjáratban. A birodalmi munkaszolgálati idő letöltése után, 1939. október 1-én a tölzi SS-tisztjelöltképző iskolába jelentkezett, amely elvégzése után a Hermann Fegelein vezette münchen-riemi lovassági főiskolára küldték. Reményei szerint díjlovaglóként kívánt részt venni az 1940-re tervezett olimpián, de ezt a tervet a háború keresztülhúzta.
Az 1. SS-lovasezreddel vonult el a szovjet frontra. Ez az egység az SS-lovasdandárnak volt alárendelve, amely 1941 nyarán Himmlertől arra kapott parancsot, hogy a „nemzeti szempontból ellenséges vagy fajilag és emberileg alacsonyabbrendű” [sic!] lakosság férfitagjait lelője. A zsidók kapcsán írásba adták, hogy „nagyrészt fosztogatókként kell elbánni velük”. Himmler elégedetlen volt a végrehajtás sebességével, ezért 1941. augusztus 1-én rádión azt a parancsot küldte, hogy „minden zsidót le kell lőni, zsidó nőket a mocsárba kell hajtani.” A Poleszje falvait és kisvárosait átfésülő lovasezredek tizenkét nap alatt 13.788 agyonlőtt zsidót jelentettek, miközben saját veszteségük két aknarobbanás miatt meghalt személy volt. A tömeggyilkosságok 1941 augusztus végétől folytatódtak és további több, mint tízezer áldozatot követeltek. Az áldozatok nagy száma és az átfésült terület nagysága miatt elképzelhetetlen, hogy ez az akciósorozat csak néhány SS-lovast érintett volna. A legóvatosabb állítás is az, hogy aki 1941-ben az SS-lovashadosztály tagja volt, az minimum hallhatta, láthatta és szagolhatta ezeknek a gyilkosságoknak a következményeit.
Flügel szerepe az egység tömeggyilkosságaiban nem tisztázott. 1942. január 30-án áthelyezték a 2. SS-lovasezred 3. századához. 1942. március 7-én Rzsev mellett könnyebben megsebesült. 1942. májusától 1943 áprilisáig a müncheni pótkerethez vezényelték, ennek során egy kávéházban ismerkedett meg jövendőbeli nejével, akivel még abban az évben összeházasodott. A házasság nem volt egyszerű, mivel a feleség családja utálta a nácizmust, ezzel szemben Flügel apjával együtt meggyőződéses híve volt a náci rendszernek. Házassága után Brombergben egy rövid tisztképző tanfolyamot végzett el, majd a varsói SS-lovassági pótkerethez, 1943. július 25-től pedig a müncheni légvédelmi kiképzőkerethez vezényelték.
1944. júniusában Pécsváradon a 8. SS-lovashadosztály 15. ezred 4. századának újrafelállításában vett részt mint szakaszparancsnok. 1944. július 26-tól a század parancsnoka, ebben a funkcióban vett részt az ezt követő harcokban, amelyek szeptember elejétől Észak-Erdélyben kezdődtek meg számára. Egysége november-december között Maglód-Pécel vonalában védte az Attila I. vonal állásait. 1944. november 4-én bal kezén gránátszilánktól könnyebben megsebesült. Ekkor hazaírt levelében azt írja, hogy „remélem hamarosan egy különleges kitüntetésben részesülök”. Két héttel később azt írta. hogy „sajnos kinevezésem Hauptsturmführerré fiatal korom miatt nem ment át. Azonban később megtörténik. Valószínűleg több is lesz. Néhány harctudósítást kellett beadnom a hadosztálynak.” December elején diftériával rövid ideig újra kikerült az első vonalból.
Ezt követően a Pécel-Maglód közti frontvonalon védekező egységénél két hét viszonylagos nyugalomban telt. Karácsony napján azonban Flügelnek is át kellett települnie Budára. Egységével a Pálvölgyi cseppkőbarlang előtti frontszakaszt tartotta. Vass Dénes, az I. egyetemi rohamzászlóalj tagja így emlékezett rá vissza: „Kemény katona volt, az engedély nélkül hazatávozó szerencsétlen óbudai sváb SS fiút példamutatásból főbelövette. A holttest egy német és magyar nyelvű táblával a mellén ott feküdt a Szépvölgyi út szélén. Egyszer egy tájékoztató átiratot vittem át Flügel harcálláspontjára, ami kb. száz méterre volt Babinszky főhadnagy harcálláspontjától. Nagyon hideg volt, vékony köpenyemben dideregtem, vacogott a fogam is. Jelentkezésem után Flügel mosolyogva kérdezte: Csak nem félsz, önkéntes? Igyekeztem kifogástalan németséggel jelenteni, hogy nem félek, csak nagyon fázom! Nevetve húzott elő egy üveg pálinkát az asztala alól és egy vizespoharat teletöltve megkínált: „hajtsd fel!”"
Flügel ezt követő tevékenységére már alig van adat. Kokovay Gyula visszaemlékezése szerint a kitörés napján az Ostrom utcában tartotta a frontot. Ugyanő volt az, aki 1945. február 12-én a budai hegyekben, feltehetően Nagykovácsitól északra utoljára életben látta. „...az előttünk haladó németek megtorpantak, így mi is megálltunk, és mivel nem tudtuk, hogy mi van, a százados úrral előrementünk.
Elöl a németek rangidőse, Flügel Obersturmführer, a havon feküdt és kiabált, hogy elege van ebből az őrületből, minden hiábavaló, nem megy tovább egy lépést sem stb. Az emberei csak álltak körülötte...”
Ettől kezdve nincs biztos támpontunk a történtekre. A családhoz később eljutott, hallomás alapján továbbadott hírek szerint Flügel idegösszeomlása után valahogy összeszedte magát, tovább ment, majd pisztolyával egy vasúti alagút mellett véget vetett életének. Amennyiben ez igaz, akkor az eset csak a piliscsabai vasúti alagútnál történhetett.
Flügelnek 1944 októberében fia született. Ő ekkor Észak-Erdélyben harcolt. Özvegye 1945 után nehezen tudta ápolni elhunyt férje emlékét. A Waffen-SS tagság családi szégyenfolttá vált, amit úgy éreztek, hogy el kell hallgatni. Évtizedek teltek el, mire az árván felnőtt fiú megtudhatta apja halálának részleteit. Az apa fizikai hiánya beárnyékolta gyerekkorát, de később sem múlt el nyomtalanul. Azokra a kérdésekre, hogy részt vett-e tömegyilkosságokban, és ha igen, akkor miért, és mit gondolt erről akkor, Wolfgang Flügel már soha nem fog tudni választ adni.
