Mi ez?

A Kitörés napja oldal alkotóinak célja ezen honlappal, hogy a kitörési kísérlettel kapcsolatos érdekes tartalmakat osszon meg az idelátogató érdeklődőkkel, illetve az idén elmaradó Kitörés Emléktúra helyett egy virtuális emléktúrát kínáljon fel az errejáróknak. Az alábbiakban egy rövid összefoglalót olvashatsz a kitörésről. Ez a menüpont február 13-a után további információkkal fog bővülni.

A budapesti német védősereg utolsó kétségbeesett akciója az 1945. február 11-én este nyolckor kezdődött kitörési kísérlet volt. Résztvevőinek pontos létszáma ma már nem állapítható meg: a hivatalos jelentések szerint 43.900 katona és ismeretlen számú civil vett részt ebben. Előbbiek fele elvileg a honvédség tagja volt. Azonban a feltárt tömegsírok és a különböző egyéb források egyaránt arról tanúskodnak, hogy ők csak elvétve vettek részt a kitörésben. Messze túlnyomó többségük a sokkal biztonságosabbnak tűnő megadást választotta.

A kitörésben részt vevő mintegy 24 ezer német katonának harmada könnyebb-nehezebb sérülésekkel vágott neki a kockázatos útnak. A városból már kevesebb, mint tízezer személy juthatott ki. Ebből is csak mintegy 700 fő érhette el a saját vonalakat 1945. február 13. után. Az utolsó átjutott kitörőket február 20-án, az utolsó elfogott német katonát március 17-én regisztrálták. Az induló létszám 1,5%-a tudta csak elkerülni a halált vagy a hadifogságot.

A kitörés borzalmai még nagyobbak annak fényében, hogy az érintett német katonák 1944 nyarán Magyarországon számukra idillikus állapotok között éltek. A 8. és a 22. SS-lovashadosztályt az ország megszállása után a Dunántúl sváb falvaiban szervezték újjá és töltötték fel Magyarországról kényszersorozott legénységgel. Minden németországi német visszaemlékező egységesen számol be arról, hogy számukra a magyar viszonyok tejjel-mézzel folyó kánaánt jelentettek. Miközben a III. Birodalomban minden élelmiszert csak jegyre lehetett kapni és a fejadagok rendkívül kicsik voltak, a magyar falvakban szinte semmilyen ellátási korlátozás nem létezett. Sok birodalmi regruta felnőttként hússal először Magyarországon lakott jól, rúgott be vagy lett szerelmes.

Az alábbi fotók érzékeltetik ezt a békebeli hangulatot. Az első két felvételen még be nem azonosított SS-tisztek láthatóak Bátaszék mellett.

Archive Photo

Archive Photo

Archive Photo

Nem csak a tisztek fényképeztették magukat. A frissen besorozott katonák is készítettek portrékat, ami sokszor utolsó emlék maradt menyasszonyaik számára.

Archive Photo

Archive Photo

A következő felvételek egy bátaszéki fogadást örökítenek meg. 1944 pünkösdjén egy tiszt 50 liter sört ajánlott annak a katonának, aki hosszabb ideig képes lesz szamárháton maradni.

Archive Photo

Archive Photo

Az SS helyőrségek nyáron ünnepségeket is tartottak. Szekszárdon és Baján is megünnepelték Horthy Miklós neve napját, sőt lovasversenyt is rendeztek. Az eseményre a tisztikar díszruhát húzott.

Archive Photo

A Magyarországon állomásozó német katonák először 1944 szeptember elején kerülhettek harci események közé. Ez ekkor még csak a 22. SS-lovashadosztály egy riadóezredét érintette. 1944 november elejétől azonban már minden magyarországi német tartalékot bevetettek, zömmel a főváros védelmére. A következő fotó ritka példa arra, amikor német és magyar katonák közösen fényképezkedtek az Attila I. vonal egyik állásában.

Archive Photo

A budapesti védősereg kitörési kísérlete egyúttal közel húszezer ember halálát is jelentette a hadművelet három-öt napja alatt. Ebből a mai napig alig több mint nyolcszáz személy maradványait tárta fel a hadisírgondozás. Az ismeretlen helyen nyugvó holtak tehát nem tesznek ki kevesebbet, mint a mohácsi csatában elpusztultak – ahol szintén csak kb. nyolcszáz fő csontjait sikerült megtalálni. Természetesen a két történelmi esemény között számos különbség is van: Mohács egyúttal a magyar államiság bukásának szimbóluma és egy százötven éves szétszakítás bevezető eseménye, míg Budapest ostroma és a kitörés még a II. világháború eseményein belül sem tekinthető szakaszhatárnak. Ennek ellenére bőven elég okunk van arra, hogy ennek a történelmi eseménynek is figyelmet szenteljünk. Nem utolsó sorban azért, mert az esemény által érintett családok első-második generációja még most is él. A halottak túlnyomó többsége ugyan német egyenruhát hordott, de nem feltétlen volt németországi születésű. Budapesten két SS-lovashadosztályban összesen mintegy húszezer katona harcolt. A 22. SS-lovashadosztályt eleve magyarországi németekből állították fel és a 8. SS-lovashadosztály is ugyanebből a körből kapott feltöltést. Az SS-ben szolgáló magyarországi németek messze túlnyomó többsége nem önként vállalta sorsát. Nem volt választási lehetőségük, mivel a magyar és német állam megállapodása alapján a magyar hatóságok kényszerítették arra, hogy felvegyék az SS-egyenruhát. Sorsuk tehát a magyar történelem része és a rájuk történő emlékezés is magyar felelősség.

Összeállításunk segítséget kíván nyújtani azoknak, akik fontosnak tartják az emlékezést erre a drámai történelmi eseményre. Mivel a kitörésben döntően német katonák vettek részt, ezért a kitöréstúrák legismertebb útvonalán több állomáson egy-egy német katona életrajzát olvashatják el az érdeklődők. Az állomások esetenként kötődnek azokhoz a helyszínekhez is, ahol az érintett német katona járt – ezt mindig külön meg is említjük az egyes életrajzoknál. Az esetek többségében azonban a személyek eltűnésének pontos lokalizálása nem volt lehetséges – őket véletlenszerű helyszíneken szerepeltetjük.

Az itt szereplő életrajzok kiválasztását több körülmény határozta meg. Fontosnak tartottuk, hogy megjelenítsünk olyan személyeket, akik egyszerű katonatisztként vettek részt a kitörésben. Fontosnak tartottuk azonban azt is, hogy a válogatásban olyanok is szerepeljenek, akik életútja példa arra, hogy miért is nehéz a második világháborús német halottakra történő emlékezés.

Válogatásunk az életsorsokon keresztül azt a rendszert is bemutatja, amely a kitörők mögött állt.  Az életrajzok ebből a szempontból tükörképei annak, amit a III. Birodalom jelentett. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a sorsok a kitörők összlétszámára nézve is reprezentatívak lennének.  A védők kb. 5%-a rendelkezett tiszti rendfokozattal, míg az ebben a válogatásban szereplők 95%-a tiszt. A védők többsége egyszerű embernek tekinthető, aki nem önként ment a háborúba, legfőbb vágya a túlélés volt és politikailag sem mutatott különösebb aktivitást. Ezzel szemben ebben a válogatásban felülreprezentált – de nem kizárólagos – módon szerepelnek a III. Birodalommal azonosuló személyek. Ez az azonosulás ráadásul különböző szinteken valósult meg. Az itt prezentált sorsok így arra is alkalmasak, hogy bemutassák azt a rendszert, amelynek nevében parancsot adtak a kitörésre Budapestről. Kényszersorozott és származása miatt kétszer is megbüntetett, idegösszeroppanás miatt öngyilkosságot elkövető, árvákat maga után hagyó, Lovagkereszttel kitüntetett, kulturális javakat rabló, Gestapo-parancsnok és beosztott, koncentrációs tábor őr egyaránt szerepel a felsorolásban.