Babinszky László

Babinszky László 1913-ban született Aszódon. Továbbszolgálópróbaszolgálatosként 1939. február 1-én hadnagyi kinevezést kapott.

1942-ben a 17/II. , Háborús szolgálatáért,amelyet a Don folyóhoz kivonult 2. magyar hadsereg századparancsnokakéntteljesített, két ízben is a Kormányzói dícsérő Elismerést kapta kardokkal – ezmindenképp átlagon felüli teljesítményéről tanúskodott. 1942. augusztus 17-énmegsebesült, több hónap ápolásra szorult.

1944. október 15-től november 4-ig avárpalotai 201. tanzászlóalj 3. századának parancsnoka volt, november 4-9között szovjet fogságba is került (az egész zászlóalj megadta magát). Eztkövetően Kisteleknél egy beosztottja segítségével megszökött, december 15-ig aszovjet arcvonal mögött elrejtőzött, majd visszatért Budapestre, ahol későbbiönéletrajza szerint eleinte bujkált, majd egy járőr elfogta. Csipkés ezredes,Budapest városparancsnoka az Egyetemi Rohamzászlóaljhoz osztotta be, ahol a 2.század parancsnoka lett. Alakulatával a Rózsadombon a Baár-Madas (későbbLórántffy) Gimnáziumba települt. Egyes visszaemlékezők szerint a kitörés sorána későbbi VASAS sportpályán elesett – valójában azonban a kitörés napjáncivilbe öltözött, február 12-15 között szovjet fogságban volt, de későbbiönéletrajza szerint Csepelen „egy orosz szabadon engedett” – vagy újramegszökött, de ezt 1945 utáni önéletrajzában nem tartotta opportunusnak leírni.1945. április 30-án önként jelentkezett az új honvédségbe, május 7-én útbaindult Ausztriába ahol a 3/I. zászlóalj egyik századparancsnokaként szolgált. 1945július 9-én egysége elhárító („D”) tisztnek küldött feljegyzés szerint „azonnalletartóztatandó és előállítandó”. „nevezett izgatott az orosz haderő és ajelenleg uralmon lévő kormány ellen. Minisztereinkre becsmérlő kijelentésekettett. Dicsőítette a németeket, a század bevásárlásaival kapcsolatbanvisszaéléseket követett el. Egyenruhaviselési jog felfüggesztése mellettnépügyészségnek [átadandó].” 1947-ben leszerelték, későbbi sorsára nincs adat.