Berczelly Tibor

Berczelly Tibor

Berczelly Tibor 1912. január 3-án született Rákospalotán, apja MÁV alkalmazott volt. Egész gyerekkorában sportolt, atletizált, korcsolyázott, úszott, a Markó utcai Reáliskola növendékeként 1928-ban harmadik helyen végzett a ,,legjobb sportoló diák" versenyben. Vívni 17 éves korában kezdett, bár először tehetségtelennek nyilvánították. Tagja volt a Turul-szövetségnek, azonban ezzel kapcsolatban semmilyen terhelő tevékenységet nem állapított később meg a kommunista belügyminisztérium A Ludovika Akadémiát 1934-ben végezte el, a gyalogságnál avatták hadnaggyá, de életét ekkor már teljesen a vesenysport töltötte ki. 1933-ban kardvívásban még csak főiskolai bajnok volt, 1935-ben már csapat- világbajnok és egyéni ezüstérmes. 1936-ban a Berlini olimpián a magyar kardcsapat egyik olimpiai aranyérmese. Emellett kiváló céllövő volt, hadipisztollyal országos csúcsot állított fel, automata pisztollyal öt országos versenyen is megverte a későbbi kétszeres olimpiai bajnokot, Takács Károlyt.

Aki azonban azt gondolná, hogy Berczelly egyéni bátorságát és elképesztő sporttudását a németek oldalán is kívánta volna kamatoztatni, csalódni fog. Az események ugyanis arra utalnak, hogy a háborút értelmetlennek tartotta.

1944 szeptemberében a 22. gyalogezreddel került ki a frontra, de Galíciában még abban a hónapban, 23-án megsebesült. 1944. december 23-án sikerült egy bécsi hadikórházból visszajutnia Budapestre, ahol azonban nem jelentkezett szolgálatra, hanem a Városligeti Fasor 33. alatt bujkált. 1945 februárjában Debrecenben jelentkezett az új hadseregnél, ahol azonnal a testnevelés vezetőjének nevezték ki. Nem sokkal később őrnagyi rendfokozatot kapott, azonban 1946-ban nyugállományba helyezték. Ezt követően nyugdíjazásáig a Nemzeti Bankban dolgozott (először mint segédmunkás, majd a deviza osztályon előadó), emellett folyamatosan sportolt és edzőként is beírta a nevét a magyar vívósport történetébe. 1945-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba, 1947-ben a Szabadságharcos Szövetségbe.

1950-es önéletrajza szerint „baráti köröm a sportolók tömegéből adódik. Csapatszolgálatra térdem miatt (sport) nem tartom magam alkalmasnak, mivel idén is három versenyt kellett emiatt kihagynom”. – ehhez képest ezt követően az 1952-es olimpián csapatbajnok és egyéni 3. helyezett, az 1954-es világbajnokságon világbajnok, 1957-ben pedig a 11-edig magyar bajnoki címet gyűjtötte be. Mindez arra utal, hogy a maga diplomatikus módján az esélyét is ki akarta zárni annak, hogy behívják az által egyébként semmire sem tartott kommunista hadseregbe.

A HM illetékesei az MNB-től kapott adatok alapján 1957-ben „polgári” származásúnak minősítették, akire „politikailag nem lehet számítani” és ezért lefokozását valamint a Magyar Népköztársaság Érdemrend arany fokozatának elvételét javasolták – szerencsére illetékességük az olimpiai és világbajnoksági érmekből, amelyekből Berczelly pályafutása alatt 12-őt gyűjtött be, nem terjedt ki. Felrótták neki, hogy apósa 1940-ig hivatásos tiszt, 1953-ig pedig kiskereskedő volt – csupa bűnös foglalkozás a pártállam szerint. A BM a vádakhoz azt is hozzátette, hogy „disszidálási szándékai vannak” – ami egyébként nem volt igaz. Végül a Fővárosi hadkiegészítő Bizottság nemzetközi elismertségére hivatkozva ezektől eltekintett. Berczelly Tibor 1990. október 15-én hunyt el.