Enyedy László
Enyedy László 1919. március 7-én született Sátoraljaújhelyen, apja református pap, 1942-1952 között püspök volt. A Bolyai Műszaki Akadémia elvégzése után 1940-ben avatták Közben elvégezte a Műegyetem
1941 második felében egy vasútépítő alakulattal a keleti fronton volt. Kitüntették a Kormányzói Dícsérő Elismeréssel hadiszalagon. 1944 őszén a 102. vasútépítő zászlóalj műszaki tisztjeként vett részt a szétbombázott pályaudvarok helyreállításában majd Budapest ostromában. Közben bekapcsolódott a katonai ellenállási mozgalomba is Radványi Imre őrnagy útján. Egységének Budapestről történő elszállítását elszaboltálta, a harcokban nem vett részt, 1945. február 9-10 között átállt a szovjet csapatokhoz, február 12-től pedig mint a Budai Önkéntes Ezred egyik szakaszparancsnoka került alkalmazásra, amelynek részleteit azonban személyi okmánygyűjtője nem tartalmazza.
Az új hadsereg érdemeire tekintettel 1945-ben főhadnagyból rendkívüli rangelőzéssel századossá, 1948-ban pedig őrnaggyá léptette elő.
1945-1948 között elvégezte a Műegyetemet (ide már 1944 őszén is vezényelték, azonban tanulmányait nem tudta ekkor elkezdeni), ezt követően a Haditechnikai Intézetben szolgált. 1948-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba és a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságba. 1950-ben leszerelték.
Az UVATERV-nél dolgozott mint tervezőmérnök, 1956-ban munkástanács-tag volt, ezért vállalata később alacsonyabb besorolásba helyezte. 1958-ban „mint osztályidegent” lefokozták. Komoly szerepe volt a budapesti Metró megépülésében, háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést, 1957-ben a „Földalatti Vasút Emlékérmet” és sztahanovista oklevelet, 1961-ben a Hazafias Népfront „Házállagfelvételi Érme” arany fokozatát, 1967-ben pedig a „Kiváló Újító” kitüntetést, ezek mellett pedig számos nem hordható írásos elismerést illetve oklevelet. 1972-ben sikertelenül próbálta visszakapni rendfokozatát: kérését, amelyet munkahelye (ekkor is az UVATERV) támogatott arra hivatkozva hogy mélyépítési és alagúttervezői munkája kiemelkedő, azzal utasították el, hogy „katonai szolgálatára a Néphadsereg nem tart igényt.” Érdemes idézni kérelméből, mert az jó példája a pártállamban a távolságtartással kevert alkalmazkodásnak és az emberi integritás megőrzésének: Enyedy saját magának 1950-es elbocsátását azzal magyarázta kérvényében, hogy „az akkor kiemelkedően fontos politikai harc” helyett az elődjétől rá maradt elintézetlen ügyekre fordította munkaerejét. Érdemei felsorolása között kiemelten szerepeltette a Budai Önkéntes Ezredben történteket. „Az Ezred intézőbizottsága jelenleg is nyilván tart, az ezred összejövetelein rendszeresen részt veszek. Jelenlegi kérésem előterjesztésére indoklást adott az a kedves ünnepség is, amelyet honvédségünk az Ezred tiszteletére idén a Tiszti Házban rendezett és amelyen én is meghívottként szerepeltem.
53 éves vagyok. Tartalékos tiszti minőségemnek már nincs gyakorlati jelentősége. Önbecsülésem szempontjából és lassan felnőtté váló két KISZ-tag fiam előtt azonban igen nagy dolog volna, ha Miniszter Elvtárs feloldaná ezt az engem igen lesújtó határozatot.”
Kérésének nem adtak helyt, sajnos az indoklásról csak találgatni lehet. Minden bizonnyal arra hivatkoztak, hogy nem kívánnak precedenst teremteni. Az ügyiratra Enyedy sajátkezű aláírással a következő nyilatkozatot vezette rá: „Szóbeli megbeszélés alapján a helyzetet feltárták előttem, ezt elfogadom. Kérem azonban vállalatom pártbizottságának értesítését rendfokozatom megvonásának okáról.”