Gyarmati János dr.

Gyarmati János 1914. július 28-án született Szegeden, apja rendőrtiszt volt. Érettségi után egy évet szolgált katonaként, majd beiratkozott a szegedi egyetem orvostudományi karára, amelyet 1939-ben végzett el. Ezt követően újra behívták és egy évvel később átvették a hivatásos honvédorvosi karba. 1941 második felében a hadműveleti területen zászlóalj vezető orvosként teljesített szolgálatot. Kitüntetési javaslata szerint „1941. VII 27-én a gordiewka-i harcokban az erős ellenséges tüzérségi tűz ellenére a sebesülteket tovább kötözte. A Dnjepr menti harcokban két ízben ellenséges tüzérségi tűzben a sebesült szállító gépkocsival a századparancsnoki harcálláspontig előrement és a súlyosan sebesülteket a segélyhelyre szállította. Bátor cselekedetével a biztos haláltól mentette meg őket”. 1944. februárjában századosként a 36. gyalogezredhez helyezték át, ezzel az egységgel került ki a frontra, először a II. tartalék hadtest 12. tartalékhadosztályához, amely 1944 szeptemberéig a német Közép-hadseregcsoport alárendeltségében megszálló alakulatként került bevetésre. A hadosztályt ezt követően visszaszállították Magyarországra és a 3. magyar hadsereg alá rendelték. Gyarmati 1945. február 12-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan azonban már júliusban elengedték. 1946-ban behívták a kiskunhalasi határvadász zászlóaljhoz, itt szolgált 1952-ig, ezt követően nyugdíjazták. Jánoshalmán a tüdőgondozóban helyezkedett el mint orvos, később Kiskunhalasra helyezték át. 1946-ban belépett az MKP-ba, az 1948-as pártegyesüléskor kizárták. Egy 1955-ös jellemzése szerint Zárkózott életet él […] Kispolgári felfogású. Politikailag teljesen passzív. Pártunk politikájával nem ért egyet. Határozottan demokrácia ellenes.” Ennek ellenére tartalékos tiszti rendfokozatától 1958-ban nem fosztották meg.