Szücs Miklós

Szücs Miklós 1921.június 7-én született Balatonszentgyörgyön, apja falusi körorvos, nagyapja községi jegyző volt. Gimnáziumi érettségi után a Ludovika Akadémiára felvételizett, 1942-ben avatták gyalogos hadnagyként. 1944 tavaszán hat hetes rohamtanfolyamra vezényelték a németországi Döberitz melletti gyalogsági kiképzőtárborba. 1943-tól a 8.. gyalogezredben szolgált, mint az 1. század parancsnoka, Berhida (Várpalota) mellet elvégezte a páncéltörő ágyús parancsnoki tanfolyamot, majd 1944. november 15-től mint az ezred gépesített páncéltörő ágyús századának parancsnoka vett részt a harcokban.

Egysége 1944 végére széthullott, állítása szerint már 1944 végén tervezte átállását, de ez különböző okokból meghiúsult.A hadosztálytörzs elhárítói rövid ideig le is tartóztatták, majd 1944. december 25-től a hadosztálytörzsnél, 1945. január 15-től Variházy Oszkár alezredes, gyűjtőkeret parancsnok mellett kapott beosztást.

Önéletrajza kissé ellentmondásos, mert állítása szerint Variházyval együtt állt át, másrészt viszont átállásának dátumot mindig konzekvensen 1945. február 9-ében adta meg, miközben Variházy csak 11-én adta meg magát a szovjet csapatoknak - és "nem állt át". Azt viszont Szűcs is elismerte, hogy egységének bevetésére nem került sor, így könnyen lehetséges, hogy csak a dátumban tévedett. Ezt követően először a jászberényi hadifogolytáborba szállították, ahol az 1. gyalogezred felállítása után az egyik század parancsnoka lett. 1947-1949 között elvégezte a Hadiakadémiát. Ettől kezdve már vezérkari beosztásokban szolgált és ő mondhatta magáénak az összes itt tárgyalt tiszt közül a legfényesebb karriert. Ebben politikai lojalitása mellett kiváló szellemi képességei voltak a legfontosabbak (öt nyelven beszélt, ami ekkoriban a Néphadseregben teljes ritkaságnak számított) A két éves moszkvai Vorosilov vezérkari akadémia elvégzése után 1955-ben a hadműveleti csoportfőnök (megfelel a korábbi honvéd vezérkar főnöke állásnak) helyettese lett és tábornoki kinevezését is tervezték.

1956-1958 között letartóztatásba került, a vádak szerint Maléter Pál "cinkosa" volt. Miután számos mentő tanút tudott felvonultatni, szabadon engedték és felajánlották neki, hogy visszatérhet a Néphadseregbe, azonban ezt nem fogadta el, hanem a Zrínyi Kiadónál vállalt állást mint szerkesztő és lektor. Jelentkezett az MSZMP-ben, ezt először elutasították, később azonban felvették a párttagok közé.

Megkapta a Szabadság Érdemérem ezüst fokozatát és a szovjet Budapest Bevételéért Érdemérmet (1947), A Magyar Népköztársasági Érdemérem Arany fokozatát, a Kiváló Szolgálatért Érdemérmet (1955), A Haza Szolgálítért Érdemérem ezüst fokozatát (1963). 1989-ben jelent meg Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarban című munkája, ebben saját szerepét kísérelte elhelyezni a szocializmust védő erők és Nagy Imre miniszterelnök között.

‍