Varga Imre

Varga Imre 1909. augusztus 27-én született a mai Szerbia vajdasági területén található Fehértemplom községben, apja törvényszéki altiszt volt. 1935-ben jog- és államtudományi doktorátust szerzett, ezt követően ügyvédjelöltként dolgozott, de mindenféle alkalmi munkát is elvállalt. Miután 1931-ben a légvédelmi erőknél karpaszományosként teljesítette sorkatonai szolgálatát, 1939-ben újra behívták és ezt követően továbbszolgáló próbaszolgálatosként hivatásos tiszt lett. 1944. nyarán helyezték a budapesti 201. légvédelmi fényszóró osztályhoz. 1944. december 2. és 1945. január 3. között egy riadószázad parancsnokaként frontszolgálatot teljesített, ezt követően viszont kivonta magát a harcokból. 1945. február 11-én szakaszával átállt a szovjet csapatokhoz. 1945. március 19-ig hadifogságban volt, ezt követően a szovjetek átadták az új magyar hadseregnek. Itt különböző rövidebb szolgálati beosztások után hadbírójelölt, majd katonai ügyész lett.

1949 végén kelt önéletrajzában mindent megtett annak érdekében, hogy magát a rendszerrel lojális tisztnek mutassa be és lelkesen írt arról, hogy nemcsak hadbíróként, hanem légvédelmi csapatszolgálatban is tudná képzelni jövőjét. „Baráti körömet gondosan szoktam kiválogatni, opportunistákkal, nyugatosokkal, és az osztály ellenségeivel még érintkezést sem tartok fenn, legyen akár az csak köszönő viszony is.” 1947-ben belépett az MKP-be. egy ével később a Szabadságharcos Szövetségbe, azonban az MDP-ből 1949-ben a tagrevízió kapcsán kizárták, annak ellenére, hogy különféle pártmunkákat is vállalt.

Mindez a HM személyzetiseit nem hatotta meg. Utólag inkább dícséretnek fogható fel, hogy a hadsereg legrosszabb hadbírájaként minősítették (”ideológiailag is, noha képzi magát, fejlődést nem mutat”), és ezért 1950-ben leszerelték. Ezt követően a Bőripari Vállalat jogtanácsosa lett.